Talán nem túlzás történelminek tekinteni a Pedofília és egyház címmel a Sapientián zajlott beszélgetést, mert ekkora nyilvánosság előtt első alkalommal ült egy asztalnál áldozat, ferences szerzetes és gyermekvédelmi szakember. Nem az egyház ellen, hanem az egyházért, de elsősorban mégis mindvégig az áldozatokért és a Pető Attilájéhoz hasonló esetek megelőzéséért voltak jelen.

‍

Ahogy Dobszay Benedek ferences szerzetes az este elején elmondta: Ez a beszélgetés azért is fontos, mert már az gesztusértékű, hogy ők hárman leülnek és meghallgatjuk egymást.

Pető Attila korábbi áldozat, azóta gyermekvédelmi aktivista első megszólalásában megemlékezett Rudan Máriáról, aki alapító tagként csatlakozott a Gyermekjogokért Egyesület létrehozásának kezdeményezéséhez. Ahogy Pető mondta: “Mária is nagyon örülne ennek az eseménynek, nagyon sokat tett azért, hogy az egyház hozzáállása változzon ebben a témában.”

‍

Pető Attila esetének hatása

‍

Ahogy Benedek testvér hangsúlyozta, az a hozzáállás, amit Attila 2010 előtt tapasztalt, például amikor titoktartásra kötelezték, ma már elképzelhetetlen lenne. Az eljárásrend azóta sokat változott, nagyon sok képzés indult el az egyház berkein belül, de azért sok konkrétum még hiányzik az eljárásrendben. “Talán az áldozati lét megértésében kezd előrelépés történni, és már kezdjük felfogni, mi minden kell ahhoz, hogy valaki meg merjen szólalni, elő merjen lépni, el merje mondani, hogy vele milyen szörnyűség történt. Ma már van egyfajta védőháló, ahol az eseteket reményeink szerint egyre jobban kezelik.”

‍

Dr. Puskás Balázs, a Gyermekjogokért Egyesület alelnöke rámutatott, hogy több országban volt olyan nagy port kavart “hallmark” eset, mint amilyen Attiláé is volt idehaza, ami felhívta a figyelmet, hogy valami nem jól működik a gyermekvédelem terén. “Ma már szinte minden egyházmegyében, minden szerzetesrendnél gyermekvédelmi felelősök ülnek, akik azonnal ugranak az első olyan helyzetre, amikor kommunikálni kell egy áldozattal. Intézmény féltés, a botránytól való félés persze ma is jellemző tud lenni,  de mostmár az áldozatra való figyelés legalább fókuszban van.”

‍

Puskás Balázs összefoglalta azt a nagyszabású átvilágítási vizsgálatot, amit a francia püspöki kar a franciaországi szerzetesrendekkel együtt vitt véghez. Bár az egyházi vezetők erősen szkeptikusan áltak hozzá ehhez az átvilágításhoz, az eljárást példaértékűen folytatták le. Független bizottságot állítottak fel, nagyon sok interjú, beszélgetés zajlott, és bizony ezek után a püspökök és elöljárók kénytelenek voltak szembenézni a fájdalmas igazsággal: náluk is megtörténhetett olyan, mint Amerikában (vö. bostoni eset). A vizsgálat után emléknapot szenteltek az áldozatoknak, elzarándokoltak Lourde-ba bocsánatot kérni, és kompenzációs alapot hoztak létre az áldozatok számára. “Mindig elmondom azt, hogy egy ilyen vizsgálat nagyon jól jönne itthon is, ha felkapcsolnák a villanyt. “ - mondta Puskás Balázs.

Dobszay Benedek ferences szerzetes ehhez hozzáfűzte, hogy természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az áldozatoknak jó-e, ha különböző püspökök és bíborosok elé citálják őket, és újra és újra át kell élniük életük legszörnyűbb traumáját. “A vallomás soha nem kikényszeríthető, csak akkor működik, ha önkéntes alapon történik”.

‍

Állam és egyház gyermekvédelmi programjának összehasonlítása

‍

Puskás Balázs szerint az utóbbi években az egyház példamutató munkát végzett a prevenció terén. Mind a szerzetesi iroda, mind az Emberi Méltóság project azt a preventív szemlélet tükrözi, aminek alapja az áldozatok felé való mindenkori odafordulás. Puskás szerint önmagában a törvényi szigorítás nem sokat ér a pedofília elleni harcban sem egyházon belül, sem azon kívül.

‍

Benedek testvér szerint a leírt gondolatok és a valós gyakorlatok sem az állami, sem az egyházi rendszerben nem fedik egymást egyelőre teljesen. Az írásba foglalt egyházi jog azonban szigorúbbnak mondható mint a polgári jog: akár az elévülés, akár a korhatárok kérdésében, akár ha arról van szó, mikor kell azonnal felmenteni valakit a munkavégzés alól. Az egyház reakcióidejét viszont sajnos lassítja a gyülekezeti autonómia, mely megnehezíti, hogy központilag el lehessen rendelni valamit, amit később mindenki integrál a maga szemléletébe.

‍

Pető Attila szerint a Magyar Katolikus Egyháznak mindenekelőtt egy megfelelő kommunikációs stábra lenne szüksége. Ez nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy az utca emberének ne a pedofília jusson eszébe a mai katolikus egyházról.

‍

Dobszay erre reagálva rámutatott, hogy sajnos amióta világ a világ, ha az egyházban botrány ütötte fel a fejét, annak mindig repülőszerencsétlenséghez hasonló hatása volt, soha nem egy kis autóbaleset szintjét ütötte meg. “Ezt jobb, ha mi papok tudomásul vesszük, hisz ez abból vezethető le, hogy egy olyan szervezet felé, aki vállaltan Jézus tanítása szerint működik, nagyon magas az elvárás.”

‍

Gyermekbántalmazási pandémiában élünk

‍

Ahogy Puskás elmondta, a pedofil bűnözés társadalmi szintű probléma, amivel még mindig nem sikerül eléggé komolyan foglalkozunk. Akkor sem, ha ma már tudjuk a különböző jelentésekből, hogy lakosságra vetítve négy százalékra tehető a pedofília aránya, körülbelül annyi embert érint, mint a skizofrénia, az áldozatok átlagéletkora pedig tizenkét év. Ma gyakorlatilag bármely iskolai osztályban biztosak lehetünk benne, hogy az osztályból három-négy gyerek súlyosan érintett szexuális abúzusban.

‍

A magyarországi papi szemináriumokban jó ideje van pszichológiai vizsgálat, de az utóbbi években már zajlik a papság mentállhiégénés felkészítése is. A jelenlővők mind egyetértettek abban, hogy valószínűleg nincs egy olyan módszer, amivel tökéletesen biztosan ki lehet szűrni minden jövőbeli elkövetőt.

‍

Dobszay Benedek atya a gondolatmenet végén rámutatott egy érdekes mintázatra, amely kifejezetten a papi kötelékben élő pedofil elkövetőknél rajzolódik ki. “Az első elkövetés átlagéletkora a világban huszonegy év, míg az egyházban harmincöt. Ki kellene deríteni, hogy abban a tizennégy évben mi történik a papjainkkal. Ebből az szűrhető le, hogy nemcsak a szemináriumban, hanem azt követően az egyházi szolgálatban lévő ember igényelje, hogy legyen felé visszajelzés, és az elöljárók és a közösség is tegyen meg mindent azért, hogy támogató közeget biztosítsanak a számára. A papok többsége kis falvakban, egyedül él,  és ahogy telkek az évek elmagányosodnak, inni kezdenek és innen már sajnos pár év múlva néhányan közülök pedofil bűncselekmény elkövetőivé válnak. Sok munka vár ránk, hogy ezt a jövőben meg tudjuk akadályozni.

‍

Bocsánatkérés és az egyház

‍

A traumafeldogozásban végtelenül fontos, hogy az áldozatoknak visszaigazolják, valóban olyan dolog történt velük, ami nem volt helyes. Ha nem tesszük meg ezt, akkor kockáztatjuk, hogy ezek az emberek áldozatból túlélővé válhassanak - hangsúlyozta Dobszay Benedek testvér.

‍

Sokáig Pető Attila is csak imádkozott azért, hogy történjen meg a magyar egyházvezetés részéről a bocsánatkérő gesztus felé és a többi áldozat felé is, aztán végül 2019-ben az MKPK nyilvánosan bocsánatot kért az áldozatoktól “az elkövetők helyett” is.

Pető szerint ez a gesztus nagy fordulópont volt neki, és nagyon sok áldozattal beszélt, akiknek ez szintén nagyon sokat jelentett.

‍

A beszélgetés végkicsengése szerint, lehet képzéseket szervezni, sokat beszélni a pedofíliáról, az áldozatokról, szabályzatokat alkotni, egy szervezeten belül attitűdváltásért harcolni, eljárásrendeket felállítani, de csak akkor győzhetünk, ha megtanulunk egymásra valóban odafigyelni. Mi vagyunk az igazi jelzőrendszer. A mi felelősségünk, hogyha látunk valami rosszat, akkor kezdjünk valamit azzal a helyzettel, és ne maradjunk csendben.

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍