‍A november 30. és december 1. között zajló konferencia egyrészt arra a 45. évvel ezelőtti lengyel kezdeményezésre emlékezett, melynek eredménye az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (CRC) lett, másrészt igyekezett körüljárni a periférián lévő gyermekek jogainak megvalósulását az egyezmény értelmében és azon túl is. Izgalmas és építő előadások hangzottak el a jog, a lélektan és a szociális szféra közép-európai szaktekintélyeitől. ‍

‍
A Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, a Közép-Európai Akadémia, a Gyermekjogokért Egyesület és a Magyar Összehasonlító Jogi Egyesület 

közös szervezésében megvalósult konferencia első napjának délelőttjén felidézték, hogy annak idején Lengyelország hatására kezdődtek meg a gyermekjogi egyezmény előkészületére irányuló tárgyalások, melyeket nagyban előremozdított II. János Pál pápa és a Szentszék aktív részvétele is. 1978. február 7-én nyújtotta be a lengyel állam az ENSZ felé azt a szövegtervezetet, amit aztán tizenegy éven át finomítottak, pontosítottak, hogy megszülethessen az a máig legszélesebb körben elfogadott gyermekjogi egyezmény, amit az Amerikai Egyesült Államokon kívül a világ össze országa ratifikált.

A Magyarországra akkreditált apostoli nuncius, Michael Wallace Banach előadásából világossá vált, milyen nagy jelentősége volt az egyezmény szempontjából, hogy ekkor épp egy lengyel pápa, II. János Pál volt az Apostoli Szentszék feje, aki nem titkoltan nagy erőkkel támogatta a gyermekjogi egyezmény elfogadását és előremenetelét. 

Az első nap délelőttjén megismerhettük az ENSZ gyermekjogi egyezménye mögött rejlő gyermekképet is, amely egy lengyel orvos, Janusz Korczak nevéhez fűződik, aki a gyerekekre partnerként tekintett, és úgy gondolta, hogy a gyermekjogokat nem szabad kedvezményeknek tekinteni, mert azok a gyerekek létéből fakadnak, nekik járnak. A gyermekjogi egyezményt komolyan formálta Korczak azon gondolata is, hogy a felnőtteknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a gyermekben rejlő kincs, ami már a születéskor fellelhető, felnőttkorra ki tudjon bontakozni. Ez a kibontakozás minden egyes gyermeknek alapjoga kellene hogy legyen a világon mindenhol, függetlenül attól, hova születik, milyen életkörülmények között él, kik a szülei, milyen a bőrszíne, milyenek a képességei, vagy hogy egészséges-e. Egy másik lengyel jogtudósnak, Tadeusz Smyczyńskinek köszönhető, hogy az egyezmény megteremtette a „résztvevő gyermek” fogalmát, melynek használatával a gyermekre nem mint védendő tárgyra, hanem aktív jogalanyként utalunk. 

A lengyel állam szerepét az egyezmény létrejöttében őméltósága Sebastian Kęciek magyarországi lengyel nagykövet gondolatai elevenítették fel. Kitért rá, hogy Lengyelországnak elévülhetetlen érdemei vannak a dokumentum szövegírásában, szövegalkotásában, „ami 45 éve abban a szellemiségben született meg, hogy a gyermek legjobb helye a családban van.”

A konferencia másik vezértémája a periférián élő gyermekek helyzete volt, ők sokszor a jogalkotók számára is nehezen megfoghatók, nehezen védhetők.

Jozef Mikloško szlovák ombudsman a mentális problémákkal küzdő gyermekek kapcsán felhívta a figyelmet arra, milyen rossz állapotban van gyermekeink mentális egészsége, és hogy mindannyiunknak nagyon sok mindent kellene tenni ennek javítása érdekében. Szerbia képviseletében az utcán élő gyermekek jogairól Milan Dakic beszélt, és bemutatta azt az egymással szorosan együttműködő, jogi-szociális-gyámügyi hálózatot, amely az elmúlt évek erőfeszítéseinek köszönhetően Szerbiában azonnal működésbe lép, amint egy gyermekre rendszeresen az utcán találnak rá. A probléma azért is kiáltott sürgős megoldásért, mert csak Belgrádban több mint ötszáz gyermek él az utcákon. 

Dr. Kateřina Frumarová egyetemi docens bemutatta, hogyan kezdeményezték, és milyen dilemmákkal kellett megküzdeniük Csehországban egy olyan jogszabály megalkotása közben, amely a gyermekjogi ombudsman tisztséget hozta létre.  

A 2. Gyermekjogi Napok második napján a fókusz továbbra is a láthatatlan gyermekeken maradt, és a szervezők olyan szakembereket hívtak meg, akiknek hatalmas tapasztalatuk van egy-egy, periférián élő csoporttal kapcsolatban. 

Dr. Pászthy Bea gyermekpszichiáter tovább árnyalta a mai gyermekeket érintő mentális problémákat, kiemelte, hogy minden pszichiátriai, pszichológiai nehézséggel küzdő gyermeknek joga van ahhoz, hogy megfelelő orvosi, szakértői segítséget kapjon. Az ellátórendszer azonban jelen pillanatban sajnos még nincs felkészítve arra, hogy ilyen sok gyermeket - ma minden hetedik gyermek mentális zavarral küzd - kezelni tudjon. 

Dr. Szeibert Orsolya professzor az alternatív gondozásban élő gyermekek jogairól beszélt, Locsmándi Alajosnak köszönhetően pedig betekinthettünk Budapest, de talán egész Magyarország legspeciálisabb iskolája, a Mozgásjavító Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény falai közé. 

A 12o éves intézmény kétszázötven, zömében mozgássérült vagy halmozottan sérült tanulónak nyújt fejlesztést, és teljes életre nevelést óvodától gimnáziumig, egy hatalmas, akadálymentes épületegyüttesben. Az iskola igazgatója elmondta: „Nagyban csökkent az elmúlt években a diákjainkat érintő hátrányos megkülönböztetés, mi pedig sok tapasztalatot szereztünk arról, hogy az inkluzív nevelést hogyan lehet megvalósítani: elfogadva a tanulók egyediségét, különbözőségét, képességstruktúrájuk sokféleségét, és teret engedve annak az új fogalomrendszernek, melynek középpontjában a méltányosság áll. A sokszínűség, a panelmentesség csak gazdagít minket, de mindig lehet még jobban csinálni.”

A szervezők képviseletében Dr. Benyusz Márta jogász, a Gyermekjogokért Egyesület elnöke elmondta, hogy a konferencián idén is igyekeztek úgy beszélni a gyermekek jogairól, hogy általa a gyermekek hangja hallhatóvá váljon. Ezeket a hangokat hozta el a konferenciára az ifjúsági-felnőtt kerekasztal-beszélgetés. A fiatalok a uspace.hu online közösségi tér képviseletében érkeztek a konferenciára, hogy a Keresztes Ilona által vezetett beszélgetésben körüljárják a konferencia témáit. Mondanivalójuk által egyedi, fiatalos, friss gyermekjogi szemüvegeken keresztül néhány kérdés más nézőpontú megvilágításba kerülhetett. 

A gazdag, két napon át tartó tudományos eszmecserét egy nagyon fontos kerekasztal-beszélgetés zárta, mely a magzatkorú gyermekek jogairól szólt, és részben az első napon felszólaló Marton Zsolt, váci családreferens megyéspüspök előadására reflektált. 

A magzatkorúak jogairól azért is indulhat újra és újra diskurzus, mert az ENSZ gyermekjogi egyezményének első cikke szerint az ott leírtak minden 18 év alatti személyre vonatkoznak, viszont az egyezmény nem határozza meg azt, hogy az élet mikor kezdődik. A Szentszék ezért annak idején olyan fenntartással fogadta el az egyezményt, hogy az élet kezdetének a fogantatás pillanatát kell tekinteni, de ez a kérdés azóta is a nemzeti jogalkotók hatásköre. „Magyarországon például értékként jelenik meg a magzat védelme az alaptörvényünkben - mondta Dr. Benyusz Márta - ugyanakkor a Polgári törvénykönyv úgy szabályozza, hogy az élve születés pillanatától illeti meg a gyermeket a jogképesség, illetve visszafelé a magzatot is feltételes jogképesség illeti meg.”

A tavalyi után az idei Gyermekjogi Napokat is egy kiállítás kísérte, különböző korú lengyel, szlovák, cseh, horvát és magyar gyerekek gyermekjogi reflexióiból született rajzokban gyönyörködhettünk. Benyusz Márta szerint a kiállításon mindenki láthatta, mennyire megrendítő, ahogy a mai gyerekek látják a világot. „Ha az ő hangjukat meghalljuk, az mindannyiunknak erőt kell adjon ahhoz, hogy az adott irányokba változtatásokat kezdeményezzünk.”

A Gyermekjogokért Egyesület elnöke elmondta, hogy a visszajelzések alapján az idei Gyermekjogi Napokon nagyon értékes szakmai diskurzusok zajlottak. Jövőre is folytatjuk a konferenciát, annál is inkább, mert 2024-ben lesz 35 éves a gyermekjogi egyezmény - mondta Dr. Benyusz Márta, aki reméli, hogy minden résztvevő haza tudott vinni valamit az elhangzottakból. „Néha elég egy-egy megértő szó, egy odafordulás vagy a valódi figyelem ahhoz,  hogy a trauma gyógyulni tudjon, és az értékes gyerek tovább tudjon menni azon az úton, ami számára ki van jelölve” - mondta a Gyermekjogokért Egyesület elnöke. 

A rendezvény fővédnöke Novák Katalin köztársasági elnök asszony volt. 

(Készült egy két epizódos, gyermekjogi tematikájú podcast a konferencia előhangjaként. Ezt itt lehet meghallgatni.)

‍